2024.02.01=11/2

A fejünkben élő,

Gondolatok terhe,

Egyre jobban súlyt,

Ha akarom, se enged.

De mit is akarok,

Kavarog rég bennem?

Összekuszálódott már,

Kigobozása lüktet.

Felszabadítana a tudat,

Hogy a befejezéssel megoldódik minden,

Eddig ezen járt az eszem,

De lehet, a helyzet mást tartogat éppen.

Mi van, ha az egyszerűbb megoldás,

Nem megoldás?

Csupán elmém szabadulási vágya,

Mi segítségért kiált.

Mi van, ha teljesen más a megoldás,

Mit eddig gondoltam?

Vajon észreveszem ezt,

Egy szemfüles pillanatban?

Ez az ötlet,

Nem az elméből fog jönni,

Hanem egy váratlan érzés,

Hogy mit kell cselekedni.

A szívünk, ha jelez,

Megtaláltuk az irányt,

Soha nem az a baj, ha valami nehezebb,

Attól még ott van, mi ránk vár.

Hiába futkosunk körbe-körbe,

Ugyanazokon a gondolatokon át,

Ha valami a fejlődésünk része,

A szituációból nem menekülhetünk újra és újra már.