"A szem a lélek tükre." A szemünkkel látunk, de mit is?

Elsősorban látjuk az életünket. Van, aki a jelent firtatja (rövidlátás), van, aki a jövőjére koncentrál, a jövőtől fél, vagy a múltban él (távollátás).

Látjuk környezetünket, a körülöttünk lévő embereket. De ekkor még arról van szó, hogy kifelé nézünk, agyalunk, aggódunk, a külső körülményeket, másokat akarunk megérteni, megváltoztatni.

Ha ez sokáig nem sikerül, a fájdalom már annyira mardos minket, hogy lelkünk inkább azt választja, hogy kevésbé lásson. Kevésbé legyen kínzó az, amit az éleslátás okoz. Megoldja, hogy a test oltalmat adjon a sajgó léleknek.

Idővel el kell jutni arra a pontra, ahol van erőnk dönteni, hogy a külső körülmények áldozatai maradunk, vagy elkezdünk befelé tekinteni.

Figyelmünkkel tudatosan irányt váltunk, és a külvilág helyett, lelkünkkel kapcsolódunk.

Sírjuk ki a ki nem sírt, eltemetett, érzéseinket, engedjük végre, hogy lelkünk könnyebb legyen. Ha ezen az úton elindulunk, nem kell többé falakat emelni (szürke hályog), és nem kell tovább a fájdalmakat jó mélyre tuszkolni (zöld hályog).

Kérheted Szentlélek segítségét, hiszen hozzá tartozik a lelkünk. És azért születtünk, hogy tisztuljunk, mert az Egységhez így közeledünk.

Felelősségünk tenni nap mint nap, lépésről lépésre, de lehet hogy nagyot kell ugrani, először a döntéshez.

Engedd meg magadnak látni, átélni az érzéseidet, és eszerint megtenni a lépéseidet.

Engedd, hogy szemed olyan tiszta lehessen, mint akiben Szentlélek gyermeke testesült meg.

"Ahogy fent úgy lent". (Hermész Triszmegisztosz)

Szeretetben gyógyulni - Szűcs Dorottya Márta

Kép forrása: https://hu.pinterest.com/pin/552957660513618254/