Önátadás

Menetelek, menetelek,

Előre az időben,

Majd egyszer csak észreveszem,

Nem arra van az előre.

Alászállok önmagamnak,

Időtlenné válik minden,

Próbálok még kapaszkodni,

De nem nagyon van mibe.

Körülnézek, forgolódok,

Hátha itt van Isten,

Megszólítom, mint még soha,

Reményem már nincsen.

Visszaszól a tenger mélye,

Hullámzik a víz,

Megjelenik körülöttem,

Egy hatalmas nagy Fény.

Felnézek, és látom,

Nyújtja kezét az Ég,

Hogyan emelkedhetnék,

Oly magasra Én?

Gondolkodom, gondolkodom,

Nem segít ez semmit,

Közben a víz hulláma,

Újra felzendít.

Megy az idő, de nem előre,

Kerülget körbe-körbe,

Kezdem mostmár elfogadni,

Másfelé van az előre.

Szétnézek és látni vélem,

Színesedik a tenger,

Mi egykor sötét volt,

Most újra életre kel.

Alázatom eredménye,

Hogy mégiscsak telt az idő,

Átmosott a víz engemet,

Kitisztult a jövő.

A Hold és a Nap is közrejátszott,

Hirtelen megnyílt a tér,

Eltűnt a fölöttem lévő,

Óriási víz.

Felnyúltam az Ég felé,

Ugrottam is egyet,

Visszakerültem az életembe,

De más ember lettem.

Szeretetben gyógyulni - Szűcs Dorottya Márta

Kép forrása: https://hu.pinterest.com/pin/8303580555947648/